Mondják, hogy a terhesség rossz hatással van az idegállapotra. Ez így igaz, és a héten már a férjemen is egyértelmű volt... :D A hét 5 munkanapjából 4-en mennem kellett valahova, így ő vagy "A szállító"-t játszotta (nyilván nem balyerissssse sokhengeressel és nem kisméretű meglepi ázsiai lánnyal a csomagtérben, akivel a nap végén összemelegedhet, ahelyett, hogy a 3 évessel nézi ebéd közben Barneyt és barátait... :DD ), vagy a nagylányra felügyelt, hogy a villáskulccsal minél kevesebb réteget hántson le a motorokról meg a kocsikról, játék címén. :D 

Ha csütörtök, akkor rohanás. Reggel 9-re volt időpontunk az állatorvoshoz, mivel nőnemű négylábú kedvencünk kezdte felébreszteni az érdeklődést a környék kandúrjaiban, így gondoltuk, hogy rövidre zárjuk a témát... A rendelő kb. 8. km-re van a házunktól, de szegény férj ezalatt is totálisan ki tudott készülni: a cica nyilván végignyávogta az utat a kis kosarában, a gyerek meg nyilván szintén nyávogott, hisz mégiscsak jólnevelt gyermek, és válaszol, ha kérdezik... :D De őszintén, olyan aranyosak voltak: a cica is bekötve a hátsó ülésen, mellette csajos, és sztereoban nyomták. A férjem az út teljes hosszát végigkérdezte költői kérdésekkel, hogy de miért, minek, meg hogyan is, meg mérpontén, még szerencse, hogy nem kellett hosszabb úton szenvednie. :D 

A doki feltette a vizsgálóra szegény kis jószágot, beadták neki az injekciót, majd ottmaradtam, amíg a cica el nem aludt. Nagyon megviselt a dolog, rossz volt látni, hogy menekülne, meg hogy már félig delíriumban mászna szanaszét, majd egyszercsak szétcsúsznak a lábai, de muszáj volt. 1 óra múlva ígérték az operáció végét, így búcsút vettem a családtól, ők megvárták a cicát, én pedig a város büszkesége-új villamoshálózat segítségével beviharzottam a NAV-hoz. (lánynevén apeh) Éppen 3 nyomtatványt kellett leadnom, persze, naná, tuti, hogy 3 külön sorszámmal tudtam ezt kivitelezni, de azért élt bennem a remény, hogy nem egyszerre fognak minden ablakhoz szólítani. Óriási szerencsém volt, 45 percen belül végeztem, szóval részemről és a kis család részéről adófizetői állampolgári kötelezettségünk teljesítve. :D Innen vezetni indultam tovább, az előző héten már részleteztem sofőri tehetségem, most megkímélem ettől az olvasókat. :D 

A  héten eljutottam végre egy szülőszoba látogatásra is. Annyira a végére hagytam, hogy félő volt, hogy bent is fognak... :D Kb. 800-an lehettünk, na mondom, látszik, hogy elhúzódott a hideg idő... :D Jó érzés volt újra látni a szülőszobát, ahol világra hoztam a lányom, de őszintén szólva, vissza kellett fojtanom a sírást, annyi érzelem kezdett el bennem kavarogni. És legfőképp a félelem, a biztos tudat, hogy ezt nem lehet más módon megúszni. Valahogy ez a része az, ami a leginkább megijeszt, hogy itt nincs B terv. Én mindig is nagy B-C-D stb. tervező voltam, de a szülésnél sem az idejét, sem a módját nem tudom nagymértékben befolyásolni, és ez számomra riasztó. Meg kell, hogy legyen, de úgy érzem, hogy alig van beleszólásom, és ez az én controlfreak természetemnek nem a legjobb... :) 

A kórházi látogatás egyébként így a második babával már-már komikus volt: ahogy a szülésznő ecsetelte, hogy az alternatív vajúdás hogy működik - és én tudtam, hogy úgy, hogy rátesznek az NST-re, és onnantól senki sehova, hogy minden szülés más - így van, egyik szarabb, mint a másik :DDD, a neonatológus pedig folyton a szoptatást éltette, már-már agymosás jelleggel, szektaszerűen - mikor nekem meg feltett szándékom, hogy estére bizony tápszer, és családi béke... :) Szeretném szoptatni Ketteskét, nem erről van szó, de azt a kényszeres, aggódással teli, bűntudatban eltöltött időszakot nem kívánom megismételni. Mindenkinek jobb, ha alszik a baba éjszaka. A szoptatáson túl persze vannak praktikus kérdések is, na, ezt viszont ember legyen a talpán, aki ki tudja szedni a személyzetből... Azt sosem értettem, amikor valaki egy eldöntendő kérdésre kizárólag 15 mondatos választ tud adni, de úgy, hogy plusz információhoz véletlenül se juss hozzá... Értem ezalatt, hogy kell-e a házassági kivonatunk, adnak-e pelenkát, mikor van látogatás, lehet-e kérni és mikor VIP szobát, ha a 37. hét előtt indul be a szülés, akkor ide jöjjünk, vagy a megyei kórházba. Na pl. ez a legutolsó kérdés senkinek sem jutott eszébe, pedig én legalábbis ezzel kezdeném, hogy eddig és eddig koraszülött, szóval ha gebasz van, egyből oda tessenek cuccolni, mert ott van PIC, és ugyi egy korababának nem jó, ha utaztatják... Nem, szarni rá, holy breastmilk, mert ambivalens kötődésű lesz még 32 évesen is a ded...:D 

A szarkasztikus megjegyzéseimet leszámítva, a szülőszoba látogatást alapvetően egy jó ötletnek tartom, nekem legalábbis számít, hogy nem egy idegen helyre megyek, hanem tudom, hogy mire számítsak, hogy milyen körülmények fogadnak majd, nekem sokat segített anno és most is a szülésre hangolódásban. Az érzéseket meg kell élni, mindig mondom. :)))