A szívhangfigyelővel a birtokomban, egész felvirágozva vágtam neki a 12. hétnek. Sok újat nem hozott ez a hét sem, sajnos sem macska, sem róka témában nem állt be változás. A folyadékveszteség ellen felvettem a harcot: kilónyi hidratálóval kenem a fejem, mert már hámlik a képem. De legalább mitesszeres a bőröm. Méghogy megszépülsz a terhesség alatt! Dehogy szépülsz, max. a terhességi elhülyülés kiterjed a látóideg-pusztulásra is. :D

Hétfőn jött a védőnő, kedélyesen elbeszélgettünk, persze, Minimanga vitte a zászlót, kikísérte a csajt a fürdőszobába, és elmesélte, hogy hol tud kezet mosni és megtörölközni. :) Elmeséltem a túlkombinált tesztet, hát, nem volt meglepve... Megbeszéltük az ovis helyzetet, így két legyet ütött két csapásra, letudta a kiskorút is, és a méhmagzatot is. :D

Szerdán végre újra önmagam lehettem, apuka lelépett a kiscsajjal, én pedig feltűztem a zászlómra a "vásárolj!" jelszót, és ennek tudatában láttam neki a pénzszórásnak. Sajnos a pénzem hamarabb elfogyott, mint a listám, de beszereztem egy pár csizmát, egy táskát, és két kötött ruhát. Az egyikről utólag kiderült, hogy nem ruha, csak mellény... Bár apuka szerint semmivel sem rövidebb, mint a korábban szoknyának csúfolt ruhadarabjaim. :D Vettem még néhány Mikulás-dekort is, és mivel márkahű vagyok, kizárólag a kínai ipar remekjeit válogattam össze. :D Nagyon büszke voltam magamra: másfél óra alatt 4 üzletben jártam, ebből az egyik kétszintes, szóval volt rohangászás, de megérte. :) 

Másnap apuka a garázsban molyolt, és beindított egy motort, a hangosabbikból. Le is mentem, olyan jó volt egy kis kipufogófüstöt szagolni... Eszembe jutott, hogy milyen érzés is volt, amikor a beindított, még melegedő motorom mellett álltam, öltözködtem, hogy milyen volt felülni rá, milyen volt falni a kilométereket, milyen volt a hangja, a rezgése, a visszajelzései, a közös életünk. 3 éve már, hogy nem ültem rajta. Borzasztóan hiányzik. Ezen el is gondolkodtam, hogy érdekes dolog ez az anyaság, mindenkiből más érzelmeket csal elő, annyira eltérő, hogy kit milyen mértékben változtat meg. Én is változtam. Sokat. De valahol még él az a vörös tűzlány... Csak most alszik. (és terhes, és nyűgös... :D) Nem tudnék már napokra-hetekre eltűnni, valóban a gyerekem lett a legfontosabb, de ha egyszer leér majd a lába a lábtartóra... :) 

Aztán így az első harmad vége miatt is töprengtem. Jó, hogy a babonás 12 hét véget ért. :) Gondolkodtam azon is, hogy milyen lesz 2 kicsivel. Valahogy mindig arra jutottam, hogy erre aztán szintúgy nem lehet felkészülni, mint az első gyerekre. Ha kifogsz egy alvó-evő babát, akkor örülj a szerencsédnek. Ha egy üvöltős-problémásat, akkor megpróbálsz túlélni. Szerintem most is bármi lehet: a testvérféltékenység egy dolog. Ketteske alaptermészete a másik. Ha vele is megismétlődik az éretlen idegrendszeres-mozgásfejlődéses történet, akkor már legalább tudom, hogy mire számítsak. De ugye lehet, hogy tök más lesz vele a gond. Vagy pont az, hogy nincs gond, csak olyan égetnivaló lesz, mint én voltam. :D Szóval egyelőre nem agyalok sokat a kétgyerekes létezésen, szerintem ez úgyis élesben fog kiderülni, hogy húztunk-e 19-re még lapot. :) Annyiból könnyebb lesz, hogy most magát az anyaságot, a kötöttségeket, a készenlétet nem kell már megszokni. 

Minimanga napról napra okosodik, napról napra alakul a saját jelleme. Ez persze nem mindig kellemes dolog, remekül lehet vele már veszekedni, pedig még nem is serdül... :D Volt egy aranyos sztorija. Még egy pár hónapja beütötte a lábát, sírt, és én pedig megpuszilgattam. Erre valamelyik nap látom, hogy puszilgatja a saját lábfejét. majd meg is adta a magyarázatot, elmesélte, hogy beütötte... :D Na, azért kért tőlem is puszit, biztos, ami ziher alapon. :D Ha az apja is jelen van, akkor pedig egy egész puszifutam van, kettőnk között rohangászik, sőt, valamelyik nap már maga súrolta oda a kis könyökét a szekrényhez... :D Na de ki tudna ellenállni, még ha tudja is, hogy önhibából történt a baleset. :)

Várom már, hogy a nyelvvizsga is meglegyen, már őszintén szólva, semmi kedvem sincs a japánnal foglalkozni. Már készülnék az ünnepekre. és amennyire az erőm engedi, nekilátok majd nagytakarítani. Meg persze dekorálni. :) Jó lesz megint egy kis kiugrás a mókuskerékből. :)