A 11. hét elején gyakorlatilag beköltöztünk az autóba. Szombaton kitaláltam, hogy menjünk ki a bolhapiacra, persze, apukát jóelőre felkészítettem, hogy ő max kívülről fogja látni a sok árust, mert valsz Minimangát fogja gardírozni, amíg én nézelődöm. Ha a lottószámokat így tudnám előre... :D A gyerek hozta a várakozásokat, a piac nem különösebben, rengetegen voltak, de amit kerestem, nemigen találtam. Másfél óra bolyongás után ki is mentem a családhoz, akik már az autóban ülve vártak, hisz a kicsi kajája és innivalója nálam maradt... :D Legalább tényleg örültek, hogy megjöttem. :D
Vasárnap beszélőre mentünk anyukához, délután ott lebzseltünk, Minimanga végre nem félt a függönytől és az erkélyajtótól. :) Anyós megint remekelt, már hogy nemcsak a kaját illetően sajnos, szóval a férjem igen paprikás hangulatba került, azzal együtt, hogy nem paprikás volt a menü. Hát, végülis mire számítottam...
Hétfő reggel a terhesgondozáson kezdtem. Némi várakozás után kijön az asszisztensnő, hogy miért jöttem. Mondom, mert megszólítva éreztem magam az ajtón levő feliratot olvasva... Nem úgy, konkrétan mivel akarom elbaszni a doktor úr hétfő reggeli édes semmittevését. Mondom, érdekelne ez a kombinált teszt. De miért, azt 37 felett indokolt csinálni. Én elhabogtam, hogy mivel alatta sem tilos, no meg, a kis büdös mégis csak a gyerekem, oszt' aggódom, nemelehetnee...? Jó, ő szól a dokinak, hogy ha ennyire akarom ezt a tájékoztatást. Röpke 20 perc után behívtak, és a már ismert asszisztensnő a kezembe nyomott egy paksaméta papírt, hogy vérvétel. Mondom, köszcsi már megvolt. Akkor mi is a gondom? Mondom újra. Ó, bár ne tettem volna... Én balga... A 4. féle tájékoztatást kaptam... És egy beutalót genetikai tanácsadásra. De csak mert az szóba sem került...
Jó, némileg rezignált állapotban bementünk a melóhelyemre, ahol megkaptam a felszállási engedélyt táppénz ügyben, szóval ott is intézkedtünk. Minimangát megint apai segédlettel kellett elvezettetni, mert megzavarta a tárgyalásokat. :D A gyerek rekedten, mi hitvesemmel némileg reszketegen indultunk hazafelé, a déli alváshoz.
Délután boltba indultunk, egy grósze multiba, de csak mert ott van gyerekfelügyelet. Na, most nem volt. Apuka megint díszmagyarba vághatta magát, amíg én bent kórincáltam a szekérrel, miután kiküldtem őket, amikor Minimanga a 3. polcnyi nivea testápolót pakolta bele a kocsiba.
Szerda reggel telefonáltam a genetikára. A vicc, hogy a kórház központja SEM vette fel... Nagy nehezen elértem az automata központot, de azt is a 6. csörgetésre... Őrület. Felveszik a tanácsadóban, mondanám a kérdésem. Azt nem mondhatnám, hogy végighallgatott a nő, meg azt sem, hogy udvarias volt... Na mindegy, menjünk, mert heti 1 rendelés van, és a jövőhét már a 12. hét, amikor is esedékes lenne a vérvétel. Mintegy másfél óra után behív a doki. A magán betegével együtt, akivel előbb megbeszélik, hogy anyuka mely napon óhajtja a császárt, merthogy ugye elektív volt? Aztán rendezik a pénzügyeket, nemám diszkréten, ez nem a Provident, kérem. :D Végre rám is vetődik némi fénysugár a doki figyelméből. A kötelező kérdés, hogy miért jöttem. Mondom, a kombinált tesztről érdeklődnék. Hát, itt is megcsinálják, meg a másik kórházban is, de nem tudja, kell-e külön papír hozzá, meg azt sem, hogy ultrahangot csinálnak-e. Na, itt elöntött a lila köd, mondom, baszki ez EZÉRT kombinált teszt, mert az életben nem tudod meg, hogy ki és hol csinálja...
Délután bejelentkeztem egy privát uh-ra. Másnap már tudtak is fogadni. A jól ismert szonográfus, a jól ismert helyen, a jól ismert hiszti közepette Minimanga részéről. :) Ők lépcsőztek, amíg én a kicsit csodáltam. (márhogy a férjem és a kiscsaj, nem a szonográfus :D) Megnéztük, a jelen állás szerint durva fejlődési rendellenesség nincs, gyakorlatilag láttuk a kicsi ujjacskáit is, ez azért nem a szülészetnek A kórház a város szélén forgatásról átvett uh-gépe... Mikromanga épp a vizsgálat elején ébredt fel, nyújtózkodott, dörzsölte a kis szemeit, annyira édes volt. Valahogy akkor tudatosult bennem igazán, hogy még egy gyerekem lesz, eddig olyan megfoghatatlan volt. Főleg, hogy eddig csak a kellemetlen tüneteket észlelhettem a terhességből, és persze úgy, hogy az első 12 hétben jobban ott van az is, hogy heteket, hónapokat átszenvedsz, és esetleg mégsem... Kaptunk 2 fényképet, és ezeket nézegetve a hangulatom is jobb irányba fordult. :) Érdekesség: a magzat méretei alapján pont aznap volt 12 hetes. :)
Azért, hogy ne nagyon vigadjak, elmondanám, hogy a cicám azóta sincs meg. Most tényleg megpróbálok nem arra gondolni, hogy valahol magányosan fekszik, és már nem él. Persze, ahogy telnek a napok, egyre fogy a esély is, hogy viszontlátom, de most még nem akarok erre gondolni, talán él, és jó helyen lakik. Nagyon hiányzik, a kis társának, Királylánynak is, előtte egész nap együtt birkóztak, aludtak, nyalogatták egymást. Az öreg kandúromnak nem hiszem, ő eléggé magának való alkat, aki ismeri a salakmotor sportot, és azt mondom, hogy Nicki Pedersen, az érteni fogja. :D
Csütörtök délután neten lőttem egy magzati szívhangfigyelőt, így a következő héten már bármikor lecsaphattam ellenőrzésszerűen Mikrora. :)
