Hát ezt is megértük, eljött a 6. hónap. Szinte rohan az idő, Minimangával alig vánszorogtak a napok, Tökivel pedig alig tudom követni a hetek múlását. Igen, most már hivatalosan is Töki..:)

A 24. hét első napján rögtön egy ultrahanggal indítottunk, megint a magánrendelőbe mentünk, gondoltam, nem baj, ha nemcsak fekete-fehér szemcséket látok méhem gyümölcséből. A szonográfus azzal indított, hogy reméli, fiút ígértek, mert elég egyértelműen látszik. :) Kérdezte, hogy na, miért áll a pöcör a fiúknál? Lányos zavaromban majdnem a férjem felé fordultam, hogy bakker, neked miért szokott?, de aztán csak a rossztanuló felel ábrázattal bámultunk a szonográfusra. Látta rajtunk, hogy nem készültünk, no meg azt is, hogy lányos szülők lévén rászorulunk némi felvilágosító munkára, így elmesélte, hogy kisfiam épp akkor pisilt, és ez nagyon jó, mert ebből látszik, hogy működik a vese, a kiválasztás, és a gyerek úgy általában. Megkönnyebbülten felsóhajtottunk, hogy nem valamelyikünk fokozott libidója kavarta meg szegény kölyköt... :D Igen, ezek után egyértelmű lett, hogy a pelenkázást majd újra kell tanulnom. :D Mini hozta a formáját: leszedte a hasamról a takarót, összeszedte a prospektusokat, és mindenkivel leállt dumálni. Tiszta színésznő, nagy tömegben otthonosan mozog, és nagy hangerővel tud túlkiabálni bármilyen alapzajt. :D 

A baba amúgy gyönyörű, kerek pofija van, a méretei teljesen a normális tartományba esnek, és elvileg mindene megvan, amit rendeltünk hozzá. :D Viszont így a rózsaszín hellokittys tipegőket nyugodt szívvel kivehetem a kelengyéből... :D 

Másnap végre az égiek is megszánták a kresz oktatót, és minden bolygó együttállt ahhoz, hogy végre elkezdjük a tanfolyamot. Kulcs is, oktató is, érdeklődés is, nyugdíjas anyuka felügyelete is. Na igen, azért az óra alatt elég nyilvánvalóvá vált, hogy az évek alatt megszerzett vezetési rutinom kevés lenne az újabb kresz vizsgához, ugyanis motorral az ember néha szabadabban értelmez dolgokat, mint például a megállni tilos tábla... :D Az meg teljes újdonsággal hatott rám, hogy vannak olyan forgalmi szituációk, ahol a gyalogosnak van elsőbbsége. :D Merhogy a villamos, okés, az nem tud megállni, na de a gyalogbéka?! 

Hétfőn megint hajnali kelés, és séta a vércukor terhelésre. Elég érzékenyen érintett, hogy nem egy fasza tejszínhabos kávéval indul a napom, de ugye a minőségi anya minden áldozatot meghoz a vágyott gyermekért, így nagy duzzogva, és totál szomjasan elbuszoztam a népgyűjtő rendelőhöz. Ravaszságom egy rókáéval vetekedett - nemhiába volt hű társam hónapokig ugye -, mert összekötöttem a kellemetlent a haszontalannal: ha már a vérvétel miatt úgyis ott kell dekkolnom 2 órát, akkor beülök a sorba a terhesgondozásra is, a táppénzes papírokért. Csalhatatlan matematikai ösztönöm megsúgta ugyanis, hogy egyszer 2 óra várakozás jobb, mint kétszer 2 óra... :D A vérvételen elég nyűgös voltam, és eszembe is jutott, hogy hajjaj, mi lesz szüléskor, és itt megint elment a kedvem az egésztől, most komolyan, csajok, valaki nem igaz, hogy nem tudna valamit kitalálni, hogy a 9. hónap utolsó napján egyszercsak hopp, kint teremjen a gyerek! Basszus, felmentünk a Holdra, megszelídítettük az atomenergiát, és egy ilyen dologgal meg nem tudunk mit kezdeni? :D 

Szerdán volt egy újabb köröm a fogorvosnál, az ellenoldali bölcsességfogamat szerettem volna kiszedetni, ha már így belejöttünk. Már lényegesen nyugodtabban érkeztem, a doki is lazábbra vette, szóltam is neki, hogy hékás, még nem hatott az érzéstelenítő... Valami emelőszerű nemtommivel nyúlkált a számban, és akkor még nem zsibbadtam el teljesen, de ez már csak akkor derült ki, hisz most valami isteni sugallatra az injekció előtt befújt lidocainnal, így azt sem éreztem, hogy érzek-e valamit. Csak a fog feszítgetésénél jöttem rá, hogy ajvé! A doki kicsit visszaült tehát az internet elé, én meg tovább mezgereltem az asszisztensnővel a szép keresztnevek között. :) Na, a végére csak hatott a cucc, és kijött a fogam. Most még varrni sem kellett, szóval egy ideig fognyűvőt nem kívánok látni. Még gondolkodtam is, hogy ezesetben a Viszontlátásra köszönési formula nem hat-e rossz ómenként... :D 

A kicsi ezalatt a hét alatt is sokat növekedett, érzem, ahogy erősödik és egyre kevesebb a hely odabent. Sajnos még farfekvéses, de a remény hal meg utoljára, szóval még van ideje befordulni menetirányba. :) Éjszakánként nagyon sokat mocorog, néha Alienest játszik: a köldökömnél akar kitörni, ami annyira nem víg dolog (egy régi varratom elég érzékeny), de ilyenkor bosszút állok, és balra fordulok, amit meg annyira nem csipáz. :D A csípőm mintha egy kicsit jobb lenne, bár az ülés - főleg a kemény padlón, Minimangával való játék közben - már egyre kevésbé esik jól. Viszont az állás már nem visel meg annyira, azért ez a házimunkában nagy segítség! :)