Hát ez a hét sem hozott egyéb izgalmakat, mint az előzőek: házimunka-bevásárlás-orvosra várakozás-vezetés. Viszont egy nagyon kellemes meglepetésben volt részem, amikor a munkahelyemre bevittem a táppénzes papíromat: egy levél várt egy réges-régi kizsigerelőmtől, amelyben tájékoztattak, hogy abból a hitelügyletből is jár nekem vissza pénz, mivelhogy az Alkotmánybíróság és maga Orbán Viktor szerint is tisztességtelenek voltak eljárásilag. :D A terhesség miatt régóta szunnyadó nő egyből felébredt Csipkerózsika álmából, és átvette az irányítást, szóval azzal a lendülettel befordultam a bankba, ahol az ügyintéző nem is kérdezett semmit, hisz valószínűleg az arcomra volt írva, hogy most viszem a pénzt, és nem hozom. :D Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy rögtön a pénzintézeti tranzakció után loholhattam vezetni (na, azért azt a loholást el lehet képzelni, mint a betonszárnyú ólombagoly billegtem a villamosra...), szóval nem maradt időm vásárolni, ami elég érzékenyen érintett. :D 

Apropó vezetés: úgy érzem, remekül haladunk. De, komolyan. Az oktatóm szíve szerint a már meglévő jogosítványomat is bevonatná, én pedig erőteljesen gondolkodom, hogy kizárólag szájgolyóban és bilincsben ülhet be mellém az autóba. Ott is csak a hátsó ülésre. Én komolyan nem értem azt a páni félelmet, amikor a sárga lámpa alatt rálépek a gázra, vagy amikor a zebra felé tartó gyalogosra rámondom, hogy "áh, barátom, ez nem lesz meg..." :D Néha az 50-et is nehéz tartani (nem kilóban, a vemhesség nyilván ezt elintézte...), de amikor felhívta a figyelmem, hogy ott egy 20-as tábla VOLT... :DDD Komolyra fordítva, a terhesség miatt sokkal szétszórtabb vagyok, nehezebb koncentrálnom, és emiatt nyilván bénább vagyok, mint szélvész motoros koromban. :) Ezt meg is mondtam az oktatómnak, akinek látszott a tekintetén, hogy az életben többet nemhogy terhes asszonyt, de rendszeres peteérésű nőt sem fog vállalni... :D De legalább ébren tartom, mert sosem tudhatja, hogy adott szituációban a hormonvezérelt énem mely része fog cselekedni: a szabálytalan motoros vagy a bokáját összefosott tanulóvezető... :D 

Így a terhesség vége felé egyre szentimentálisabb vagyok. Az ovis nyílt nap után elérkezett a beíratás napja, jaj, ha belegondolok, hogy az én édes kis lányom szeptembertől... :O A felvételi adatlapon volt egy rovat, ahová a gyerek különleges igényeit lehetett felsorolni, mint pl. lisztérzékenység, egyéb betegségek. Szívem szerint beírtam volna, hogy szereti a krumplipürét, meg kell puszilni, ha rámászik egy hangya, szereti, ha a Well, hello-ra táncolhat, és csak a baracklevet issza meg. Fogalmam sincs, hogy 27 gyerek között hogy fognak rá figyelni, aggódom, hogy a kis világának mekkora trauma lesz, hogy nagyjából leszarják majd, hogy ő az én kis Kiflicsücsök Királykisasszonyom... :/ 

Az alaphangulatom nyilván meghatározza nagyban az is, hogy éjszakánként nem alszom. Kb. 2 óra alvás után felébredek, és hajnal 4-5 között tudok visszaaludni, ami miatt azért reggel kevésbé őszinte a mosolyom... Ha itthon vagyok, és épp nem két napra előre kell főznöm, hogy másnap rohanjak valahova, vagy a lakást feléleszteni főnixi hamvaiból, mert előző nap rohantam valahova, akkor délben pihengetek egy kicsit. Ezt úgy kell elképzelni, hogy leteszem a párnára a fejem, és abban a pózban másfél órán át ájulásszerűen alszom. A déli alvás során a kicsi sem olyan aktív, mint éjszaka, az esti elalvásokat sokszor a kis Beltéri egység is megnehezíti a sok mocorgással, meg a próbálkozásaival, hogy a lábát a bordáim között, a kezeit pedig a segglyukamon dugja ki. :D Azért ilyenkor persze elgondolkodom, hogy milyen fárasztó is lesz majd, ha a kicsi is már megszületik, hisz akkor tuti boríték a nemalvás, de a mindenmindegy elve alapján rájöttem, hogy majdleszvalahogy. :D