Ugye, minden kismama várja a 12. hétvégét, és ha ugyan még nem lehet pezsgőt bontani - azt ugye amúgy sem terhesen -, de a babonás első 3 hónap véget ért. Szerencsém is volt, hisz az uh-os kormeghatározás szerint már csütörtökön 13 hetes lett a Csöpp, nem kellett szombatig várnom. :) 

A japán nyelvvizsgám véghajrába érkezett, gondoltam, meg is váltom a világot, majd az utolsó héten nekifekszem. Ahan, ember tervez, Windows végez: a laptop szombaton nem indult el. Aztán vasárnap sem. Nekem pedig az összes nyelvvizsgatesztem és laborgyakorlatom ugyi a gépen tartózkodik... Jó, végülis rákészüléses relaxációnak betudtam, hogy a gyerek alvásidejében Charlotte Bronte-t olvasok. :D 

Az egész hét merő andalgásban folyt, így keddre beépítettem a vérvételt. Amit már egyszer levettek, csak hipsz-hopsz, felszívódott a minta... Mondom, a kedd épp vundabá lesz, hétfőn a házidoki a kezembe nyomta a táppénzes papírt, azt beviszem a Führernek, utána meg elmegyek karácsonyi hangulatilag shoppingolni. Jó korán felkeltem, még 5 előtt, mondom, haladjunk, haladjunk, és mivel hajnali sötét volt, csak induláskor láttam, hogy ebből szoppingolás lesz, mert szakad a hó, havaseső, meg ki tudja még, mi. Gondoltam, ha én egyszer felébredtem háromnegyed 5-kor, akkor ugyan vissza nem megyek, max. az új csizmám nem ma avatom fel. 

Kiléptem az utcára, és örültem, hogy nincs lefagyva a cucc, viszont elég nehéz volt két kézben tartani az ernyőt, a zseblámpát és a paprikasprayt. Mondom, milyen fasza, ha véletlenül megtámad egy kutya, még magam fújom szemen, így felpakolva. :D Kitartásom siker koronázta: én húzhattam ki a dicső 1-es sorszámot a vérvételhez. Szerintem erősen gondolkodtak a többiek, hogy én aznap bent aludtam a rendelőben. :D

A vérvétel után bebuszoztam a melóhelyre - értem én, hogy alacsonypadlós busz, de baszki, lengéscsillapítót azé' tehettek volna alá... Egy lemezkád puhaságával érkeztünk meg minden gödör aljára, és az ugye nem kevés van szép - na jó, nem is - városunkban. 

Egy nagy munkahelyen az a jó, hogy sok ember van, mind meg is fog állítani, és a tervezett negyed órából végtelen számú többszörösét tudod kihozni, ha le is állsz sajtótájékoztatót adni. Még a Big Bossba is belefutottam a folyosón, ő is jóváhagyta a terhességem, oszt mehettem a dolgomra. 

Éljen, éljen, boltban bambulás! Egy komplett listával érkeztem, hogy mire van szükségünk, azt már láttam, hogy ezzel másfél óra alatt nem fogok végezni... Azért a nagyját sikerült beszerezni, miután fellocsoltak a Sparban. Én hülye, a Lindt-es csokimikulás standhoz tévedtem, és a 80/60-as vérnyomásom a mérhetetlen tartományba ugrott. A jó öreg Boci és Tibi siettek megmentésemre, nehogy szégyenszemre egy 6 centis Mikulás kerüljön a lányom csizmájába, a csizmájának megfelelő árért...

Hazafelé félúton értem jött a család, és tudtam, hogy a délutánom el lesz baszva, amikor Minimanga rákezdett a "sétáljunk a pici hóban!" mantrára. Annyi engedményt kaptam, hogy az ebéd utáni alvása nem maradhat ki, így is volt némi gond, mire megértette, hogy ez nem tejszínhab, nem kéne enni belőle... :D

Ahogy kipattant a szeme a kiságyban, megint rákezdett a versikére, így délután lementünk a kertbe. Csodaszép látvány volt: minden hófehér, a fák, az erdő, a macskák, a bejárónak csúfolt repülőgép-leszállópálya a garázs előtt. Csajos először meglepődött, hogy ez biza csúszik, de hamar belejött, másfél órán keresztül meg sem állt, csak tiporta a havat. :) Az apja is lejött egy kicsit hozzánk, megmutatta, hogy kell a macskákat elriogatni hógolyóval itthonról, aztán a pusztítást befejezve, visszament dolgozni. :D

A hóesés kapcsán olyan jó karácsonyi hangulatom kerekedett, végképp lőttek a tanulásnak. Nagyon szívesen dekoráltam volna már a kérót, de ahhoz először fel kellene rendesen takarítani, és csak utána jó. Ezért csak a lyány szobájába tettem ki egy Mikolauszt, meg a fürdőszoba ajtajára egy óriási matricát. Ami nem ragadt, de ez most mindegy is. :D

A kezdeti szentimentalizmust realista rádöbbenés folytatta: a híradó szerint a fél ország romokban, így egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jó lesz-e a szombati pesti út... Mindegy, kidolgoztam a B, C terveket, kiírtam egy csomó telefonszámot, ha a gép is újra bedöglene (ugye ez is egy potenciális változó az algoritmusban), kiírtam a címeket is, és 2 évre előre megnéztem az előrejelzést. Semmit sem bízunk a véletlenre. :)