Ott tartottam, hogy a szerdai adminisztrációs ámokfutás után egy szélvész sebességével kellett nekiállnom nagytakarítani. Ami elég vicces, ha van egy két és fél éves ellenlábasod, aki ráadásul élvezi a káoszt, sőt, maga gondoskodik a fenntartásáról... :) Mindegy, péntek délutánra már egész lakásformánk volt, már talán a szociális osztály sem utalt volna ki segélyt vagy tisztítószert. A hétvégén megenyhült az idő is, így Minivel egy kicsit tombolhattunk az udvaron, bár szombat estére akkora szél támadt, hogy ihaj, a macskák is elég borzasan repkedtek a ház körül. :D

A 16. hét 2. napja amúgy is emlékezetes lett: aznap éreztem először, de határozottan Mikro magzatmozgásait. :) Akkor tudatosult bennem, hogy te jó ég, már itt tartunk? Most valahogy jobban szaladnak a napok, ugyan az állandósult fáradtság miatt mindig nagyon lassan jön el az este, de a hetek repülnek. :) Nagyon jó érzés, ahogy érzem a kis rugdosását, és ahogy növekszik, egyre erőteljesebben feszül neki a hasamnak. Lubickolj csak, kicsi pocok! :)

Hétfőn ismét vérvételre iparkodtam, a hajnali nagy szél azonban megtréfált. Már félúton voltam a buszmegálló felé, amikor sajogni kezdett a fülem, éreztem, hogy na, egy kicsit biztos meg is hűlt. Majd 2 perc múlva egy éles fájdalmat érzek a jobb alsó bölcsességfogamban. Fasza, helyben vagyunk... :/

A vérvétel rendben lezajlott, aznapra nem is terveztem nagy városi shoppingolást, csak a rendelő környéki üzletekben néztem szét. Már ettől is kifáradtam, gondoltam, eszem egy balaton szeletet. E'basztam... A csoki belediffundált a fogamba, ami annyira megfájdult, hogy le kellett ülnöm. Brávó, 36 órával karácsony előtt! Terhesen! Mindegy, a nagy ijedtségre vettem magamnak egy szoknyát, rettenetesen rövid, pont téli kismamaviselet... :D 

11 körül értem haza, immáron elég éhesen. A kedves sütött nekem egy szendvicset, amivel pont úgy jártam, mint a csokival reggel, gyakorlatilag nyelésképtelenné váltam, ugyanis a fogam belső felszínén futó idegszál lobbant be, és ahogy a nyelvem hozzáért, már jelzett is. Tisztesség ne essék szólván, elsírtam magam, elegem lett a kimerültségből és az éhségből. Épp múlóban volt már a hányingerem, amikor meg most ez... Eléggé lehervadtam. Arról persze szó sem lehetett, hogy a TB-s rendelésre menjek vissza, így neten nekiláttam szájsebészt keríteni. Ja,mind szabin van... Végülis egy fél flectorral és némi arroganciával bírtam ki a napot. 

Másnap nekiláttam a karácsonyi előkészületeknek. Ez kimerült abban, hogy megcsináltam a franciasalátát, hogy jól összeérjen másnapra, meg gyúrtam néhány kókuszgolyót. :D A fogam továbbra is fájt, valaki odafent nagyon vigyázz arra, hogy ne hízzak. :D A szívkirálynak eszébe jutott viszont, hogy ki kellene festeni a két szoba közötti közlekedőt. Na, ha neki ez bevillan, hát én ugyan meg nem akadályozom. Ugye, milyen vérprofi csapat, ez aztán a karácsonyi nagytakarítás?! :D Festés közben csörög a telefon, délután felugranának a haverék. Hajrá, akkor húzzunk bele, Minimanga alvásidejében pakoltuk vissza a könyvespolcot. Aki pakolt már könyvet, az tudja, hogy milyen jó, amikor egy stóc könyv hirtelen elborul, amíg te a másik stócért mész éppen... :D A férjem még a lámpatestet is kicserélte nagy febuzdultságában, és vigyorgott, hogy "látod, milyen jó házigazda vagyok, délután jönnek vendégek, én meg ki is festek  nekik." :D

Szerda reggel. Viszonylag korán, már reggel 7-kor felkelek, hogy ne délután 3-ra legyen ebéd. Gyorsan összekészítem a baconba göngyölt, aszaltszilvás csirkemellet, és a reggelit. A süti még várhat. :) Délelőtt játszottunk a kölyökkel, majd alvásidőben gyorsan aludtam én is egyet, rákészülve a délutánra. :) Ahogy Mini felébredt, nekiláttunk együtt fát díszíteni, annyira édes volt, ahogy hordta nekem a nagy gömböket, és nézegette bennük magát. A szaloncukrot és az ukrán bonbont is megállta, hogy ne rángassa le egyből a fenyőről, a "kéjsz cokit?" felkiáltással. :D A fa feldíszítése után apuka kicsalta a lányt a szobából, addig én voltam Jézuska magyar hangja, és becsempésztem a fa alá az ajándékokat. Egy kis dobozka már engem is várt... :) A gyerek - a nagyobbik, a kicsi még ugye nem kompetens ebben - hirtelen nem tudott mit kezdeni a szituval, de elmagyaráztuk neki a fogyasztói szemléletű karácsony lényegét, és utána már vígan vetette bele magát a kirakó- és kockahegyekbe. :) Én pedig a vadonatúj karórámba. :) 

A sok-sok játék után este Mini is nyugovóra tért, én pedig még élvezhettem Mikro aprócska rúgásait. Ő is azt a fél deci pezsgőt... :)