4. hét
Ott tartottam, hogy a szombati kétcsíkos rózsaszínű varázs elöntötte az agyunkat, ezen felbuzdulva vasárnap naaaaagy családi bevásárlásra indultunk. Na, ott éreztem először igazán, hogy állapotos vagyok. Idegállapotos. Minimanga egész nap nem volt hajlandó enni, és persze, hogy a multi közepén esett le a vércukra, ami kihozta először belőle, majd belőlünk, végül pedig a felebaráti vásárlókból is az állatot. Végülis a kezébe nyomott keksz mentette meg a helyzetet, meg a pénztárosnőt az epilepsziás rohamtól. :D
A jólsikerült bevásárlás után este fürdetés előtt látom ám, hogy a lány testén egyre több kiütés van. Gondoltam, közlöm ezt a tényt a férjemmel is, akit épp egy diókrémes üvegbe hajolva találtam meg. Bevezetésképp megmondtam neki, hogy akkor innentől leszarom, hogy fosik-e-é-e vagy nem, nekem ne vérnyogjon, majd mondtam, hogy hétfő reggel randizunk a háziorvossal, mert nem tetszik nekem Minimanga. "De miért, olyan szép baba..." Te hülye, a kiütései... "Jaaaaavagyúúúgy"... :DD
Hétfő reggel fél 9, vonulok a talpig rózsaszínbe bujtatott Minimangával a váróba. Ahogy belépünk, a kölyök megpillant egy kislányt, akin hellokittys felső van, mire elsötétül a kis arca, és szemrehányóan közli, hogy "baba jujáján cica!!" Kicsim, a tiéden is. De kit érdekel, ha a zsákmányszerzési ösztön már beindult... A váróban egyre többen lesznek, én épp azon gondolkodom, hogy még ajándékba egy szárazleprát is ránk ragasztanak a gyanús kinézetű betegtársak.. Na, 1 óra várakozás után bejutunk - közlöm, 2 gyerek volt összesen előttünk... - , vetkőzzenek, nesírjfoglakálljfeldoktornőhaddnézzenmeggyerevissza, és mehetünk is.
A többi napunk már nyugisan telt. Őszintén szólva, csak este, a gyerek fektetése után tudtam azon gondolkodni, hogy újra terhes vagyok. De, ha ez mégoly hülyén hangzik is, jobb így. Nincs agyalás, nincs állandó gondolkodás, hogy milyen bajok lehetnek, hogy vajon egészséges lesz-e, hogy jaj, szedjek vitamint vagy ne, nincs felesleges aggódás. Még akkor sem jelent meg álmomban Czeizel szemrehányó tekintete, amikor egyik este vacsorára gumicukrot és alkoholmentes gyümölcsös sört ettem. :D
Apropó, kaja. A kívánósság most is megvan, még nem durván, de azért egy délután kovászosuborkaleves babapiskótát ettem. Na, ezt ugyan nem szándékosan, Minimanga falatozta a piskótát, majd a felét rátette a tálcára. Gondoltam, megeszem, de nem számoltam azzal, hogy azon a tálcán korábban a kovászost kilötyögtettem... Garantált hányinger, ha valaki rosszul kíván lenni. :DD
A kívánósság mellett a fáradékonyság is megjelent. És ezzel párhuzamosan az éjszakai ébredés is. Jó párosítás, nappal fáradt vagyok, éjjel meg kipattan a szemem. Egy éjjel a férjem is velem virrasztott. Na, semmi voluntarista hajlam, csak amikor meg akartam nézni, hogy hány óra van, leejtettem a mobilt, az meg volt szíves felverni 500 méteres körzetben mindenkit.
Eltelt hát még egy hét. A következő szombaton újra teszteltem, a második csík egyből megjelent, nem is kellett kivárni a hatóidőt. Erősödik a kis zigóta, növekszik, más dolga nincs is most. :)
