Hát ezt is megértük, a felén túl vagyunk a terhességnek. :) Csütörtök reggel le kellett mennem a védőnőhöz, mivel előző héten a hóesés miatt kihagytam. Na, ma nem a hó esett, hanem a jeges eső. Fél óra alatt tettem meg az amúgy 15 perces utat, de 10%-os zúzottköves lejtőn nem lehet ám szaladgálni, legalábbis akkor nem, ha nem a traumatológiát választom a terhesgondozás helyett. :D 

Mire megérkeztem, egy csaj már volt előttem. A férjemmel úgy beszéltük meg, hogy fél 9 körül jönnek értem, mert onnan még mennénk tovább ügyintézni, de mivel a csajt már legalább a 7. hónaposra tippeltem, gondoltam, nem fogok többet csúszni, mint amennyit a férjem szokott késni. :D Aztán a 25. percben elkezdek figyelni a kiszűrődő hangokra: "utolsó menzesz mikor volt? Na, ez a kiskönyv, ezzel kell menni majd a nőgyógyászhoz..." Te atyaisten, ez a csaj első jelentkező, az meg minimum háromnegyed óra... :/ (így utólag a csaj testarányait akkor el lehet képzelni...) Felhívtam az uram, hogy csúszás van, nem az úton, hanemhogy a rendelésen. Végülis 9-kor jutottam be, már rohadtul untam az üldögélést, azon a kemény padon... 

Na, bent a védőnő elmondott mindent, amit ilyentájt elmondanak a kismamáknak, meg vééééééégre előkerült a toxoplazma leletem is. Negatív azaz fogékony vagyok a fertőzésre. Csók, macskáim... 

1 óra csúszás után felszedtek a férjemék, elvittek a terhesgondozásra a táppénzes papírért (20-a előtt naggyon figyelni ám, hogy adjak le papírt, a tisztelt Államkincstár aztán nem vár a számfejtéssel), ők meg továbbmentek anyóshoz, mosógépet szerelni. Úgy látszik, valami fosós-hányós terjed a mosógépek között is, az én gépem ugye már összefosta magát... A terhesgondozáson a szokásos nihil, én 3/4 10 után érkeztem, és a doki még nem kezdte meg a rendelést... Mire az a nagy sietség... :D Fél óra várakozás után megkaptam a várva várt rózsaszínű ívet, és vihettem be a béreseknek, az adókedvezményes papírral együtt. A hivatalban változott a beléptető rendszer, kaptam visitor kártyát. Amivel az egyik épületből nem tudtam kijönni, mert csak kint volt lehúzó, belül már nem... Éééééés ez az irodaszárny el is lett költöztetve egy tök másik épületbe, szóval volt pár köröm, amíg találkoztam egy emberrel, már komolyan féltem, hogy a végén a kormányhivatali Minotauruszba fogok belefutni. :D Na, negyedóra liftezés-keringés-táblaolvasgatás után megleltem a bérszámfejtőket, majd végre mehettem a már itt várakozó családhoz. :) Azt gondolom, az előző részek után már mindannyian sejtitek, hogy pénteken 11 óra 45-kor azért kaptam egy újabb sms-t a munkahelyemről, hogy LEGKÉSŐBB hétfőig menjek újra be... :D 

Vasárnap apámékkal találkoztunk Szilvásváradon. hazajöttek egy hétre, és ott nyitottak, egy vadászattal, meg gondolom, előtte egy felessel. :D Az már biztos, hogy idén a Mikulás vonattal fog körbejárni, mert apámék már a szarvasborjakra mentek, szóval az utánpótlás csapatot is erős ritkítás fenyegeti. :D Az öreg megkért, hogy 10 körül érjünk oda, mert ők mennének Szegedre ebéd után. Odaértük. Ők sehol. Na mindegy, kiszállunk a kocsiból, és én egyből észrevettem, hogy egy hatalmas vértócsa van a füvön, gondoltam is, hogy na, a tegnapi les sikeres volt. :) A lányom és apukája hozták az ábrándos formájukat: Enikő kiszállt a kocsiból, és püff, elsőre bele a vérbe. Na, kikiabálom a tócsából, erre látom, hogy életem párja szedi ki a csomagtartóból a dzsekim - az ujjánál fogva, és épp bele készül lógatni valami májdarabba a kabátkám. Fogalmazzunk úgy, hogy eldurrant az agyam. :D na, hazaszivárogtak az ősök, dumáltunk, ment a kajasütés, majd ebéd után elbúcsúztunk. Eni remekül bírta az autóutat, bár pont az alvásidejére esett. 3 után érkeztünk haza, meg is kérdeztem tőle, hogy nem akarsz aludni? "nem jó aludni", érkezett a válasz. Jó, mondom lemegyek a konyhába uzsonnáért. A férjem is lejött utánam, majd 5 perc múlva felmentünk, és a férjem nagy vigyorogva int csendre, meg hogy nézzem már meg a dedet. A nem álmos, aludni nem jó című ded az ágyunkra felmásztában, a franciaágyról lelógva aludt el. :D Átvittük a kiságyába, és a nem álmos 2 órán át békésen szuszogott. :D

Ha hétfő, akkor ügyintézés, szólt a régi reklám, szóval megint útra keltem. Az áramszolgáltatónál indítottam a címváltozással, ahol az ügyfélszolgálatra egy előzetes ügyfélszolgálat adott sorszámot. Egyből az ún. felszopólányok jutottak eszembe... :D Szerencsére majdnem az összes szolgáltatót letudtam délelőtt, de mindenütt ment a meglepődés, hogy dehát eddig is ez volt a cím. Igen, de a postacím nem. Jaaaaaa... :D A munkahelyemre is bementem aláírni 2 vonalat, majd vettem egy kifőzdében kaját, és berendeltem a családot a városba értem. :)

A 20. hetet a szájsebésznél zártam. Délre kellett mennem, hát nem mondom hogy nem voltam ideges... Szépen kimostam a fogam, elköszöntem a bölcsfogtól, majd elmentem egy ATM-hez, hisz ha már fogorvos, nem elég, hogy meggyötör, még nem kevés lovettát el is kér érte. :D A dokihoz belépve, nem kicsit meglepődtem, mert orvosunk egy melegítőnadrágban meg valami pólóban álldogált, míg az asszisztens lány teljes műtős felszerelésben. (a férjem szerint lehet, hogy az a nadrág egy afrikai törzs éves élelmiszerszükségletébe került, de akkor is meglepődtem, hogy most gyúrunk vagy húzunk? :D ) A kezdeti halálrarémültségemet némileg oldotta a vazelines sztori: az asszisztens csaj bekente a számat a zsírral, hogy ne száradjon ki. Gondoltam, te jó isten, mégis mennyibe fog kerülni, ha már előre előkészítenek?! :D Mindenki nagy megkönnyebbülésére a fog rögtön kijött, én örültem, hogy a kicsit talán így nem viseli meg annyira a dolog, a doki meg örült, hogy mehet zabálni. :D Varratszedés kedden. :)

Alapvetően mozgalmas hét volt, legalábbis nekem ennyi mozgalom elég is, bőven megelégszem, ha minden más- vagy harmadnapra jut csak valami izgalom vagy adóbevallás. :D Mikro egyre erősebben mozog, és ő is akkor van elemében, ha fekszem, így nem is erőltetem a pörgős kismama-létformát. :)