Vasárnap nagy igyekezettel készültem a tanfolyam első KRESZ-órájára. A férjem levitt autóval - ugye, pont ezen dolgozunk, hogy ne csak sziámi ikrek módjára tudjunk közlekedni -, ennek ellenére sikerült időben odaérnem. :D Már várakoztak néhányan, amikor megjelent egy idősebb néni, és közölte, hogy ő az oktató anyukája, elvileg ma neki kellene nyitni az irodát, de sajnos nem találja a kulcsát, a fia pedig Pesten van... Így bízz bármit valakire, akinek már 70 szál gyertya figyel a tortáján. (magát az előadást más tartotta volna, biztosan az ő mosolya is őszinte volt, hogy vasárnap reggel potyára kelt fel) gyorsan rácsörögtem életem egyetlen skorpiójára, szerencsém volt, még a háztömböt sem hagyták el, vissza tudtak értem jönni. De ha már így, akkor felautókáztunk Lillafüredre, és kocsikáztunk egy kört. Csodaszép még télen is, a sok hó miatt pedig egész bőhozamú volt a vízesés is. Minimanga persze mindenáron sétálni akart, de ezt már otthon, a kertben tehette meg. :)

Hétfőn jön az SMS (a törzsolvasók már sejtik, hogy adóügyben a munkahelyem), hogy azonnaldemánis menni befelé. Kijártam, hogy elég legyen szerdán bemásznom, és ha már úgyis menni kell, azt egybekötöttük egy bevásárlással. Az egyik kolléganőmbe bennakadt a hang a döbbenettől, hogy fiút várok, pedig gömbölyű a hasam... :D Hiába, no, a népi agymosás hatékonyabb, mint Goebbels propagandája 1938-ban. :D 

Most a madártalan tescoba mentünk - a változatosság gyönyörködtet -, úgyhogy helyismeret híján egy kicsit tovább tartott a bevásárlás. Mini remekül érezte magát, főleg, amikor a halacskás akváriumhoz értünk, ott egy jó ideig gyönyörködött a pontyokban. És persze az apját vegzálta, hogy "kiveszed a halacskát?". :D Aztán beleszerelmesedett valami budifertőtlenítőbe. Mindenáron hozni akarta, persze, ki van tanítva erre az esetre is: "Kislányom, az tisztítószer, tedd le." "Tisztítószej nem játék. Kéjed a tisztítószejt?" Azt hiszem a "nem játék" és a "ne nyúlj hozzá, tedd le, a szemed se vesd rá" fogalmakat még elég plasztikusan értelmezi. :D 

Hogy az egészségügy se maradjon ki, gondoltam, megkérem telefonon a házidokit, hogy állítsa ki nekem a vércukor-terheléshez és a toxoplazma vizsgálat ismétléséhez szükséges beutalókat, akkor hátha megúsznék egy 2 órás üldögélést a bubópestises tömegben. Persze, az asszisztensnővel kell beszélnem, aki értetlenkedik, hogy a toxoplazma vizsgálat már nem kötelező. És akkor megint végigmondom a vándormesém, hogy de én negatív vagyok, és van 2 saját és 2 lízingelt macskám, meg terhes is vagyok, és arról biztosan hallott, hogy elég emlékezetes neurológiai bajokat lehet ezáltal begyűjteni... "Hát, nem tudom, hogy fel fogjuk-e írni, majd beszélek a védőnővel." Na, letettem a telefont, és ugyanazzal a lendülettel el is borult az agyam, hogy 1: amíg itt a kifogásokat keresi, meg a védőnőhöz rohangászik, simán kiállítaná azt a szart, tizenkétszer is. 2: én mindent tudjak, mert az orvosok még azt sem, hogy melyik papírt hol kell aláírni. Már közel álltam ahhoz, hogy felhívom újra, hogy köszönöm, nem kell, majd egyesével lefojtogatom a macskákat, csak nehogy magácskának fáradnia kelljen. A világért sem venném a lelkemre. :/ 2 nappal később el is mehettünk a beutalóért, gondolom, addig megnéztek valami youtube-os továbbképzést, hogy hogy néz ki egy terhes nő, és milyen szeszélyei lehetnek, például, hogy egészséges gyereket akar. Döbbenet, mi? :D 

Egyik reggel amikor kimentem a fürdőszobába, hirtelen úgy éreztem magam, mintha egy F kategóriás krimiben lennék: a két kézfejem és az alkarom véres volt, de nem emlékeztem semmire. A reggeli kávé előtt elég nehezen bootoltam fel a memóriát, de azért csak leesett, hogy kora reggel még robotpilóta üzemmódban megtörölgettem az orrom ("a kezével?? Mekkora paraszt!" :D), és ezek szerint vérzett. Hurrá, nem vagyok náthás. Az élet apró örömei, ugyebár. :D 

Vége hát a henyélésnek, ettől a héttől indul a KRESZ, jönnek a vizsgálatok újra, újabb foghúzás, újabb ultrahang. Itt van lassan a tavasz is, vége a téli álmosságnak, éled a természet, újra jönnek a rohangászós hétköznapok. :)