A héten végre befejeződik a kresz-tanfolyam. Élveztem egyébiránt, jó volt megint tanulni, az órák is nagyon jó hangulatban teltek, de már nem nekem való a 3 órás egyhelyben ülés. Mivel nagyon sürget az idő, szerettem volna minél előbb vizsgázni is, de sajnos csak 2 hét múlva tudta időpontot adni. Sebaj, legalább nem kell megfeszülnöm a tanulással... Ja, a tanulás. na, az érdekesen alakult, Minimanga ugyanis kisajátította a könyvemet, szóval az ébrenléte alatt szóba sem jöhetett, hogy én szépen olvasgatok, ő meg játszik, rajzol vagy főz nekem egy kávét, vagy ilyesmi. Próbáltam netes teszteket megoldani, na, abban nagy gyakorlatom lett, hogy hogyan oldjam meg a feladványt 1 perc alatt úgy, hogy elolvasom a kérdést, kiválasztom a helyes választ, öntök iszókát, megkeresem a karikát, vagy a cicás könyvet, vagy kapcsolok másik rajzfilmet... Azt hiszem, olyan rutinom lett, hogy ha a vizsgán maga Miklósa Erika vonyítana a fülembe, akkor is meg tudnám 100%-ra oldani a feladatsort... :D
A tavaszi időnek örvendve, szombat délelőtt kimentünk Lillafüredre. Tavaly lett kész a felújítás, csodaszép lett a sétány, építettek egy kicsi játszóteret, az egész nagyon családias és hangulatos lett. Mini már alig bírt magával, az apjával ők rendszeresen feljártak már ide, amíg én a jobbkéz-szabályt tanultam Puff Asszony hajósiskolájában, és örömmel mutogatta a már ismerős játékokat. Már én is vártam, hogy végre láthassam a parkot, tiszta szarul éreztem magam, hogy hetek óta kimaradok a lányom kedvenc időtöltéséből... Mini először kiélte a mozgásigényét, azaz mentünk, mint a mérgezett egér, alig értük utol. :) Vagy 2 óra sétálás után már kifáradt annyira, hogy hajlandó volt felülni a katicahintára, és csúszdázott is vagy negyed órán át. Én addig kiültem a napra, és élveztem, hogy végre van más alátámasztásom is, mint a lábaim. :D
Mostanában a hajnali ébrenlétek miatt bőven van időm gondolkodni, hogy milyen is lesz 2 gyerekkel. Olyan jó ízlelgetni a szót is, hogy "kisfiam". :) Édesek lesznek együtt, Mini már nagyon sokat simogatja a hasam, és mondja, hogy "ott lakik a kicsi tesó", persze, még nemigen lehet fogalma arról, hogy ez mit fog jelenteni a mindennapokban, de készül rá. Pont úgy van vele, ahogyan én is. :) Várom már, hogy megszülessen a kicsi, annyival másabb lesz, mert most már tudom, milyen érzés is egy kisbaba, valahogy nem egy elvont fogalommal fogok szembesülni, hanem ismerős érzésekkel, gondolatokkal, mozdulatokkal, reflexekkel. De ugyanakkor jó érzés maga a várandósság is. Ez a terhességem sokkal rövidebbnek tűnik, mint az előző volt, ott valahogy annyit aggódtam, a napok ólomlábakon vánszorogtak, alig vártam, hogy egy-egy hét elteljen, ott mindig felsóhajtottam, hogy jaj de jó, egy hetet újra megúsztunk koraszülés, akármi nélkül. Most nincs meg ez a fajta nyugtalanság, sokszor a heteim számát sem tudom, és ha mégis az eszembe jut, akkor rádöbbenek, hogy atyaég, hát nemsokára ennek is vége... Olyan rövid időszak, olyan szép, olyan más... Persze, sokszor tűnik úgy, hogy egy-egy napnak nem akar végeszakadni, főleg, amikor csajos húzza a nótát és minden erejével azon van, hogy minél többet hisztizzen, de maga ez a 9 hónap olyan gyorsan elszáll. Töki ráadásul nagyon sokat mozog, szóval vele kevesebbet kell aggódnom, hogy úristen, él-e még, mert Minimanga gyakran fél napig sem mozdult meg, és sokszor komolyan aggódtam, hogy csak nincs valami baj? Persze, ennek a nyomán vettem is egy magzati szívhangfigyelőt, de ahogy nézem, a fiam (igen, milyen új szó...), a fiam nem hagy kétségek között. :)
Mivel újabban ismétlik a Downton Abbey-t, ezért a szombat délutánt kineveztem "arany órának", ilyenkor délután 4-re már lefürödve fekszem a meleg ágyikóban, a gyerek bármivel játszhat, csak csend legyen, hogy nyugiban leshessem a tévét és ehessem a paradicsomsalátámat. :D Őszintén szólva, az ilyen nyugis, lustálkodós, meghitt délutánokon azért eszembe jut, hogy "jajistenem, mit vállaltam, ennek gyorsan vége fog ám szakadni...". Persze, ez lehet, hogy önzés, de igenis jól esik egy-egy óra magamra. Mindegy, ahogy számoltam a szülésig leadják az összes részt, szóval okafogyottá válik a szombat délutáni csendigényem. :DD
Apropó, szülés. Na igen. Mivel a héten még keresztben érzem Tökit, ezért nyilván gondolkodtam azon is, hogy vajha melyik a jobb, a császár vagy a régimódi szülés. Hát, nem sok érvet találtam egyik mellett sem... :D Pedig sok választásom nem maradt így a hetedik hónap felé közelítve... :D