Az aktuális hét megint egy védőnői látogatással indult. Az első 20 percben végighallgathattuk , hogy a másik körzet védőnője - akiről egyszer már írtam, mikor ő helyettesített - mennyire szenved a derékfájástól, majd megtárgyaltuk, hogy milyen matracot kellene vennie, hogy tudjon pihentetőeket aludni, és végül rátérhettünk jövetelen céljára, Tökire... :D (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a saját védőnőm feje már lilásvörösben játszott a monológtól, hát, nem lehet neki könnyű egész nap ezt hallgatni...) Megmutattam a legutóbbi ultrahangot, amely szerint a kicsi farfekvésben lakozik odabe', de közöltem, hogy jelenleg inkább keresztben érzem őkelmét... A szívhang keresése során ez be is igazolódott, a kicsi Marlonbrando merőleges a kimeneti nyílásra. :D 

Így a 6. hónap vége felé hirtelen rám tört a fészekrakó ösztön, hirtelen nagyon takaríthatnékom, pakolhatnékom, rendszerezhetnékem támadt. Le is szedtük a kinőtt babaruhákat tartalmazó bőröndöt, és átválogattam, hogy miket tudok majd a kicsinek felhasználni. Olyan hihetetlen, hogy a lányom is nemrég még ezeket az icipici ruhákat hordta, minden egyes kis darabra rácsodálkoztam, hogy hogy fért ebbe bele? Pedig még emlékeztem is, hogy sok még bőven nagy is volt rá. :) Annyi ruhát sikerült kiválogatnom, hogy alig kell valamit venni, legfeljebb egy-két fiúsabb, új darabot, hogy mégis. :) Még ágyneműhuzatot és baldachint tervezek varrni, meg egy kicsi hálózsák kell még, és gyakorlatilag kész a babakelengye. Persze, még maradjon bent legalább 10 hétig, de akkor is megnyugtató, hogy minden egyes nappal erősödik, és javulnak az esélyei az életben maradásra. :) (látszik, hogy könyvelő-statisztikus családból származom... :D ) 

Erőteljesen tavaszodik, ami együttjár az időjárás szeszélyeskedésével, és hála a fóliasátornak, elég érzékeny vagyok a frontokra. Vasárnap hajnalban rémálmok gyötörtek, arra ébredtem, hogy úszom a verejtékben, és minden izmom a görcsig feszült. Pár perc múlva egy szorító, fojtogató érzés kezdett el kúszni a mellkasomban a szívem tájékára, elég kellemetlen volt, kicsit ijesztő is, de még mielőtt átadtam volna magam a pánik gyönyörének, végiggondoltam, hogy a terhesség alatt eleve hígabb a vérem, szóval tuti nem most fogok infarktust kapni. :) A rosszullét még órákig kitartott, reggel ennek megfelelő kipihentségi fokban ébredtem... 

Délután anyósnál volt jelenésünk. Minimanga olyan okos, már megismeri a "mama házát", tudja, hogy ott sokat lehet lépcsőzni, és persze anyós is elolvad, amikor a kiscsaj a vékony kis hangján köszönti, hogy "szia, nagyi". :) Nagyon cuki. :) Mondjuk, részéről ezzel le is tudva a családi élet, ugyanis anyósnál van egy egészalakos tükör az előszobában, szóval a menetrend a következő: Mini eszik, beszól, hogy nem jó a mese a tévében, majd kimegy az előszobába, és a tükör előtt táncol, illegeti magát, dumál, mutogat, szóval nem tudom, mi lesz vele kamaszként, ha már most ilyen hiú. :D 

Szerdára shoppingolás volt beütemezve, ez is része a fészekrakó-szertartásnak. :D Egy körgangos ház belső udvarában levő üzletbe igyekeztem, amikor velem szemből érkezett egy sötét-rozsdabarna, eléggé látványosan hasas macska. Már messziről nyávogott, jó hangosan, és amikor elém érkezett, leült, és csak nézett rám azokkal a nagy, sárga macskaszemekkel, olyan pókerarccal, hogy Korda Gyuri bácsi sem tudná megfejteni az esti kártyaparti közvetítésén. :D A macskák mindent tudó, mindent érző tekintetével rámnézett, és nem álltam meg, hogy ne csodáljam egy pár percig. Ahogy beszéltem hozzá, válaszolt, gratuláltam neki a kiscicákhoz, megdicsértem, hogy milyen csinos kismama, és búcsúzáskor könnyű szülést kívántam neki. :) Ő még egy darabig ott maradt, és követett a szemével. Jól táplált, ápolt macskának tűnt, remélem, van gazdija, aki vigyáz rá, és nyugodtan kismacskázhat majd kedvére. :) 

Az idő iszonyat telik, nem tudom, mi ilyen sietős neki? :) Nemsokára végetér a második trimeszter, és nekilátunk a véghajrának. :) És ahogy az lenni szokott, most kezd Minimanga is öntudatra ébredni, most jön rá, hogy sokkal izgalmasabb tiltakozni, alvást színlelni, vagy éppen az alvás ellen tiltakozni, és mennyivel jobb úgy menni zuhanyozni, ha anya alig tud kivonszolni a karomnál fogva, miközben visítok? :D Mindegy, a szigort folytatni kell, próbálok valamiféle önállóságot is bevinni az életébe, hátha még ez a 2-3 hónap jár valamilyen eredménnyel. Vagy nem. A "vagy" az biztos. :D