A 16. heti részből kimaradt egy karácsony esti epizód. Minimanga épp fürdés után hancúrozhatott anyaszült mezítelenül szerteszét a lakásban, amíg én pakolásztam, szöszmötöltem. És akkor elhangzott az a mondat a gyerekszobából, amit szenteste nem kívánsz hallani: "Kijött a kaka a fenekemből!"... Pazar, fürdés újratöltve, szőnyegtisztító előbányászva, apuka elzavarva, hogy ha már belelépett, legalább ne hányjon mellé... :D Viszont örömmel konstatáltam a szobatisztulás újabb lépcsőjét: a ded elvonul kakkantani, tehát már tudja, hogy mikor kell elsunnyognia. :) (Mondjuk nem tudom, miért szobatisztaság, amikor a szaros szőnyegre gondolok... :D)
Másnap - 25-én - kissé rezignáltan idéztem fel boldogult közgazdász tanárom szavait, miszerint az input-output oldal kiegyenlítik egymást. Nálam sem volt ez másképp - merem én megszegni Gossen törvényeit -, szóval az input oldalon - az evéssel - nem volt gond, most az output okozott némi problémát... A gyereknek félretett piros neogranormon végülis az én se...nekem végezte. Meggyőződésem, hogy a gyógyszergyárak kizárólag non-profit alapon működnek, ugyanis az egész városban hiába kajtattam hashajtó után, ha a gyógyszerész meghallotta a "terhes vagyok" varázsigét, sikítva vetett keresztet, csendes tűrésre és rostos étkezésre szólítva fel. Szóval ha a gyógyszergyárak a pénzre mennének, már ládaszám lehetne kapni kismamáknak gyártott készítményeket, akárha placebot is, csak használjon. :)
Mikro hozza a papírformát, érzem, hogy ezen a héten hatalmasat nőtt. A hasam is feszül, egyre nehezebbnek érzem - és hol van még a vége -, és a mozgások is egyre erőteljesebbek. Minivel pont így volt, a 18-19. héten kezdett nem éhező, felfújódott etióp, hanem várandós boldog-minőségi-kerekded anyaformám lenni. :)
Pénteken anyósnál délutánoztunk, ő mindig szolgáltat okot a jókedvre... :D Az alacsony vérnyomásomnak köszönhetően méla spleennel vettem tudomásul a dolgait, csak akkor rázott meg a zokogás, amikor azzal a zsepivel törölte meg Mini kezét a bejglitől, amibe előtte beletörölte az orrát... A férjem feje már akkor is elfeketedett, amikor a "gyere, állj fel az asztalra és nézz ki az ablakon" mondat elhangozott... (Az adott asztal az ablakkal egy szintben van, az ablak pedig forgóablak, szóval ha csak egy kicsit is szarul van bezárva, Mini 3 emelet magasságból szállingózhat lefele... :/ Sokszor csodálkozom, hogy a sógornőm és a férjem hogy maradtak életben.)
És most következzék a jó előre beharangozott mosógép-rekviem: szombaton még nem is sejtettem, hogy ez lesz a búcsúceremóniánk, hogy többet nem fogok mosni a 11 éve hű társammal. Már akkor is gyanús volt, hogy elcsalta az öblítést, de legalább nem állt meg folyton mosás közben, szóval örömébódottá voltam. Vasárnap azonban rámjött a feketeleves: a gép beadta az unalmast, két és fél óra küzdelem után sikerült a program feléig eljutnia, majd még egy órán át álltam mellette a gyerek értékes alvásidejében, ugrásra készen, hogy újraindítsam, ahogy leáll. Ezt mintegy 8szor tette meg, és nem centrizett, nem öblített ki. Habzó szájjal, és a kezdődő idegösszeroppanás összes klinikai tünetével hívtam fel a férjem, aki a 10 évente egyszer esedékes esti kocsmázás miatt egy havernál aludt épp. Mikor máskor ütne be a krach...:/ Hétfőn szétszedte az uram a gépet, de sajnos nem lett jobb (a gép, az uram korának megfelelő állapotnak örvend), és megpróbáltunk a neten infót szerezni. Ahogy olvasgattunk, egyre erősödött a gondolta, hogy ennek a történetnek itt vége, 11 éves mosógépet még a guinness rekordok könyvében sem jegyzetek fel... Még aznap este kijött a mosógépért egy szerelő(nek látszó kicsi, kerek, kopasz srác - inkább nézted volna ukrán cigicsempésznek...), és elvitte régi jó barátom alkatrésznek. Azonnal lecsapott rá, meglepően rozsdamentes volt a kasznija. Másnap megrendeltük az újat, nem volt ugyan készleten, de megnyugtattam az eladót, hogy nem tervezem magam belemosni az újévbe (ugye 3 nap a kipróbálás...), szóval ráérnek. :)
Szintén papírforma szerinti terhességi tünet az orrvérzés. Már-már kezdtem megijedni, hogy arcüreggyulladásom kezd lenni, de szerencsére csak vérzik, és semmi egyéb nem jön az orromból. Azt nem mondom hogy kellemes, de csak a levegővételkor fáj. :D
A szilveszter a fentiek miatt egész hevenyészve indult, gyors kaja, hiper takarítás, zéró hajfestés. Nesze neked ombre hajszín... :D Délelőtt apuka játszott Minivel, hogy valami falnivaló mégiscsak jusson az asztalra, délben alvás - nekem is, ahogy Mikro növekszik, egyre gyengébb vagyok, illetve konstans gyenge vagyok -, délután pedig közös játék. Mininek ugye 8-kor akkor is takarodót fújtunk, de feldíszíthette magát arany- és kékszínű szálakkal, és felvehette az egyik szoknyámat napközben. :) Este apával csendesen múlattuk az időt, megállapítottuk, hogy az Üvegtigris 3 elég szar film, majd éjfél előtt 2 perccel apám keresett telefonon. Náluk már elütötték az éjfélt, már harangoztak a templomokban, nálunk meg még a magyar 1-es órája szerint is volt vagy 10 másodperc. Hiába, a svájci órák, na. Meg Svájc amúgy sem 1 perccel van Magyarország előtt, hanem vagy 50 évvel... :D Koccintottunk az emberrel, fél deci pezsgőt ismételten engedélyeztem magamnak, de az alkoholmentes barackos csodából megittam egy fél üveggel. Így mulat egy magyar anya. :D
