Szóval eltelt egy újabb hét. Szombat délután játszóterezni indultunk a kölyökkel, ahogy az egy minőségi családhoz illik, anyóst áttettük vasárnapra, aznapra mondtak egy kis szelet, gondoltuk, pont jó idő a sárkányeregetéshez. :D

Játszótér: hát igen. Ilyen, amikor az elszigetelt békés magányból beszabadulsz a liberalista gyereknevelés fellegvárába. Kb. 5 perc után jutottam el oda, hogy felrúgom a Zsombika nevű gyereknek csúfolt majomivadékot, amikor anyukája volt szíves rászólni, hogy "Zsombiiiikaaaaa, ne lökd le a kislányt a csúszdáról..." Ne bizony, mer' meghalsz... Egy kb. 6 éves forma kissrác a delikvens, aki a szó szoros értelmében félretaszította a lányom a csúszda legtetején, nem is egyszer. Nem tudjátok, Vekerdi tán írt valamit arról, hogy a gyerekre káros hatással van, ha kivárja a sorát?! Jó, Minimangának volt több esze, néhányszor lecsúszott, utána megindult a távolabbi részek felé, sétálgatni. Hősünk a nyomunkba szegődött, és némi elégtételt éreztem, amikor a gyerek nekiállt a másik csúszdán csúszó kölyköket kaviccsal dobálni, majd széttörte a saját műanyag játékát. A többi szülő összevon szemöldöke édesapát visszavonulásra késztette, úgyhogy felcihelte a valószínűleg woodstocki memoárokon szocializálódott anyukát, és a kisebbik tesót. Zsombika tekintete egy végórás tömeggyilkoséval vetekedett, de a megdobált gyerekek szülei állták a pillantását. :DDD

Nem kis izgalommal vágtam neki kedden a szájsebészetnek. Ott is akadt egy kis félreértés, a beutaló orvos szerint lyukas a fogam, a szájsebész szerint tömött, szerintem pedig le van törve a fél fog. Mindegy, megegyeztünk, hogy most nem piszkál a számban, mert okés, hogy van terhesek részére kiváló fájdalomcsillapító, de ha vésni kell - ami törött fognál nem elképzelhetetlen -, akkor az annyira nem törpös. Tett  egy gyógytömést, és figyelmeztetett, hogy ne egyek 3 órán át. Hah, ha tudta volna, hogy ez az átok másnaptól még vagy 2 hónapig állni fog...

Szerdán Mikromanga bejelzett, hogy most már koncentrálja rá is. Egyszerűen fogta, és egy csomót kötött a gyomromra, vagy nem tudom, de azóta a napi 8-10 hányás az alap. Egy pár nap után kitapasztaltam, hogy a pirítós és az almakompót egész jó, most már kevesebbet hányok, de gyakorlatilag egész nap fáj a gyomrom, és valsz az epém is a fülemen bugyog ki. :/ 

Azt hiszem, használ Minimangának a TSMT. Vagy legalábbis egyik délután kimentem a fürdőszobába, és csak azt hallom, hogy "bojszót főztem, jól megsóztam, meg isz paprikáztam...", és az egyik kedvenc játékát lóbálja-rázza, ahogy mi szoktuk őt a lepedőben. 5 perc alatt a Katrina hurrikánt meghazudtoló pusztítást vitt véghez a szobában... 

Mivel hétvégére pazar időt jeleztek, megkérdeztem a férjem, hogy nem akarnánk-e kifesteni. Márhogy én már tavaly akartam, de a kifogásai erősebbeknek bizonyultak... :D Sóhaj, és nekiláttunk. Most olyan a két szoba és a fürdő, mintha 2 fészekrakós családot sóztak volna a nyakunkba, merő emberbarátiból. :DD 

Szombaton betöltötte Mikromanga a 6. hetet. :) Ezt meg is ünnepelte azzal, hogy azóta a kávét sem bírom meginni, pedig nekem nagyon nyomós érvek kellettek ahhoz, hogy ne 4-et igyak egy nap... Kipróbáltam a gyömbért, ott és akkor tök jól esett. Másnap... Másnap meg hánytam, ha csak a palackra néztem... Hát, ez hosszú lesz... De a keddi UH a szívdobogásával, azért visszaadta a jókedvem. :)

De ez már a jövőheti mese. :)

 4. hét

Ott tartottam, hogy a szombati kétcsíkos rózsaszínű varázs elöntötte az agyunkat, ezen felbuzdulva vasárnap naaaaagy családi bevásárlásra indultunk. Na, ott éreztem először igazán, hogy állapotos vagyok. Idegállapotos. Minimanga egész nap nem volt hajlandó enni, és persze, hogy a multi közepén esett le a vércukra, ami kihozta először belőle, majd belőlünk, végül pedig a felebaráti vásárlókból is az állatot. Végülis a kezébe nyomott keksz mentette meg a helyzetet, meg a pénztárosnőt az epilepsziás rohamtól. :D

A jólsikerült bevásárlás után este fürdetés előtt látom ám, hogy a lány testén egyre több kiütés van. Gondoltam, közlöm ezt a tényt a férjemmel is, akit épp egy diókrémes üvegbe hajolva találtam meg. Bevezetésképp megmondtam neki, hogy akkor innentől leszarom, hogy fosik-e-é-e vagy nem, nekem ne vérnyogjon, majd mondtam, hogy hétfő reggel randizunk a háziorvossal, mert nem tetszik nekem Minimanga. "De miért, olyan szép baba..." Te hülye, a kiütései... "Jaaaaavagyúúúgy"... :DD 

Hétfő reggel fél 9, vonulok a talpig rózsaszínbe bujtatott Minimangával a váróba. Ahogy belépünk, a kölyök megpillant egy kislányt, akin hellokittys felső van, mire elsötétül a kis arca, és szemrehányóan közli, hogy "baba jujáján cica!!" Kicsim, a tiéden is. De kit érdekel, ha a zsákmányszerzési ösztön már beindult... A váróban egyre többen lesznek, én épp azon gondolkodom, hogy még ajándékba egy szárazleprát is ránk ragasztanak a gyanús kinézetű betegtársak.. Na, 1 óra várakozás után bejutunk - közlöm, 2 gyerek volt összesen előttünk... - , vetkőzzenek, nesírjfoglakálljfeldoktornőhaddnézzenmeggyerevissza, és mehetünk is. 

A többi napunk már nyugisan telt. Őszintén szólva, csak este, a gyerek fektetése után tudtam azon gondolkodni, hogy újra terhes vagyok. De, ha ez mégoly hülyén hangzik is, jobb így. Nincs agyalás, nincs állandó gondolkodás, hogy milyen bajok lehetnek, hogy vajon egészséges lesz-e, hogy jaj, szedjek vitamint vagy ne, nincs felesleges aggódás. Még akkor sem jelent meg álmomban Czeizel szemrehányó tekintete, amikor egyik este vacsorára gumicukrot és alkoholmentes gyümölcsös sört ettem. :D 

Apropó, kaja. A kívánósság most is megvan, még nem durván, de azért egy délután kovászosuborkaleves babapiskótát ettem. Na, ezt ugyan nem szándékosan, Minimanga falatozta a piskótát, majd a felét rátette a tálcára. Gondoltam, megeszem, de nem számoltam azzal, hogy azon a tálcán korábban a kovászost kilötyögtettem... Garantált hányinger, ha valaki rosszul kíván lenni. :DD

A kívánósság mellett a fáradékonyság is megjelent. És ezzel párhuzamosan az éjszakai ébredés is. Jó párosítás, nappal fáradt vagyok, éjjel meg kipattan a szemem. Egy éjjel a férjem is velem virrasztott. Na, semmi voluntarista hajlam, csak amikor meg akartam nézni, hogy hány óra van, leejtettem a mobilt, az meg volt szíves felverni 500 méteres körzetben mindenkit. 

Eltelt hát még egy hét. A következő szombaton újra teszteltem, a második csík egyből megjelent, nem is kellett kivárni a hatóidőt. Erősödik a kis zigóta, növekszik, más dolga nincs is most. :)