Miután az előző héten a védőnő kiadta az ukázt, a rövid hét telefonálással telt. Először is, váltsunk háziorvost. A régi elég ritkán volt használatban, viszont jó messze rendel tőlünk, és az új terhesgondozási rendszer miatt most sűrűbben kell látogatnom, szóval keresnem kellett egy, a ház környékén ólálkodó, dr. előnevű személyt, tekintet nélkül arra, hogy orvos-e vagy klasszikafilológus. :D
Kedden lekocsikáztunk az alig 1300 méterre levő rendelőbe, ahova szerencsére háziorvosi rendelő volt kiírva, szóval megúsztam, nem kell latin hexametereket tanulmányoznom. A doktornő egy fiatalos, csinos, modern nő, egy baszottnagy audival. A gyermekorvosi rendelővel egy épületben rendel, ezért a férjem már látta néhányszor ránk várakozóban. Ő egészen más foglalkozásúnak sejtette. Kicsit régebbi szakmát tippelt, mint háziorvos... Egészen ősit... :D
Engem, mint a gazdaság lüktető vérkeringéséből kiesett, otthon semmi GDP-s hasznot nem hajtó ingyenélőt ugyan nem érint a soknapos ünnep, viszont nagy lelkesedéssel konstatálom minden egyes alkalommal, hogy végre vannak filmek is a tévében. persze, Minimangának mi volt az első szava? "nem jó mesze." Nem, mert ez a kőszívű ember fiai... A férjem ilyenkor már csak úgy szól hozzám, hogy na, most lesz valami büszkeség és seggighomlok nyomorúságai?! Én meg mondtam neki, hogy semmi hormonproblémája nem lenne, ha néha véletlenül közel engedne magához egy kis kultúrát. Cáfolta. :D
Vasárnapra egy szilvásváradi túra volt előirányozva, apámék ugyanis ott töltötték a hétvégét, a bátyja nyaralójában. Már előre féltem, hogy hogy fogom bírni az autóutat... Az uram megszerelte a kocsi lengéscsillapítóit, meg olyan dolgokat, amiknek a létezéséről nem is tudtam, és kiegyeztünk egy unalmas, de viszonylag egyenes útvonalban.
Az óraátállítás most reggelenként jól jött, nemigen tudtam kikecmeregni az ágyból fél 9 előtt, ez most fél 8-ra módosult, viszont este visszafizetem a réven, amit nyertem a vámon.
Eljött a vasárnap, szerencsésen megérkeztünk. Apám már nem volt szomjas... :D Ugye, megint elkezdte a szokásos kiselőadásait, aminek se vége se hossza, úgyhogy agyaltam, hogy hova szúrjam be a "terhes vagyok" tájékoztatót. Hát megoldotta, kérdezi, hogy iszom-e vele egy jaegert. Mondom, most nem. Már emeli is a szemöldökét - ha nem eszel, vagy iszol vele, az válóok -, aztán kapcsolt. Egész jól fogadta, bár tipikus volt az első reakció: "akartátok?" Hát igen, ő az apám, 3 anyától 3 besikerült gyerek után neki ez így rögzült... :D
Már jócskán sötét volt, mikor hazaindultunk. Kicsit tartottam is attól, hogy Minimanga hogy viseli majd, még a hordozható dvd-lejátszót is betettem az autóba. Egy hang nélkül végigülte a másfél órás utat, úgy, hogy már bőven alvásidőben értünk haza. :) Kicsi ügyes bogaram. :)
Hogy a terhességről is írjak. :D, a 7. héten mintha enyhültek volna a tünetek. A nagyfokú fáradtság, na, az kitart, de a hányinger, mintha enyhült volna. UH a 8. héten várható, őszintén szólva én elmentem volna a 7. hét végén már, de ugye a nemzeti ünnep miatt csütörtöktől fiesztáztak az intézmények, szóval marad a kukucska a 8. hétre. :)